... és néhány vigasztaló szóra, hogy végre kidurranhasson a ,,fájdalom-lufim" és akadály nélkül valaki tudomására hozhassam ezt a sok borzalmat, ami nyomja a lelkem... De nem, nem tehetem, mert ugyan kit érdekelnének az én siralmaim?? Karesz is rosszkedvű, MSN-en sem ír, vagy csak annyit, hogy ,,aha" meg ,,ok"... De nem hibáztatom, hiszen mást sem hall, mint hogy a Tomi megint mennyire bosszant... Elgondolkodtam, hogy lehet, hogy csak vigasz reményében vagyok vele... De azt érzem, hogy ez nem lesz hosszútávú, mert kizárt, hogy boldog legyen mellettem, mikor én több sebből vérzek.
Pedig próbálom magam túltenni rajta, de nagyon nehéz... Annál a nagy veszekedésnél mindennek elhordott, most meg itt jópofizik, hogy ő kötődik hozzám és legyünk barátok... Szó sem lehet róla, hogy mégegyszer a közelembe engedjem!!!! Mégegy ilyen traumát kizárt, hogy elviseljek... Amúgy meg hazudozik össze-vissza. Anyámnak azt mondta, hogy azért nem volt gyüliben, mert dolgozott és fáradt volt. Nekem azt mondta, hogy jövőhéten áll munkába. Meg mondta, hogy ő borzalmasan kimerült... miben?? A semmittevésben?? Én suliba járok, tanulok, itthon néha segíek, tanfolyan, gyüli és szánok időt a barátaimra és ő a fáradt?? Ráadásul nem is dolgozott, hazudozik csak. Az adósságából viszont egy fillért sem fizetett még vissza. Három hete hallgatom a hülyeségeit, és gyűlölöm...
Oké, bekövetkezett, amit vártam...
